és újra itt a tél...

Mikor utoljára írtam, az arcomat pirosra csípte a hideg téli szél... igen, elég rég óta még csak nem is néztem a blogom felé... de most újra itt vagyok. Talán a hideg téli szél az, ami írásra bátorít... Ma volt az első olyan reggel, mikor a csípős, mégis frissítő tél szelét éreztem az arcomon. És le is esett Kékestetőn az első hó.
De mennyi minden történt a két szél között:
Hosszú éjszakák a számítógép előtt, hosszú nappalok a könyvárban, melyeknek gyümölcse a diploma lett. Ebben az az elmúlt tél utolsó hideg szelében még csak reménykedni sem mertem...
Munkás mindennapok kezdete, minden nap korán kelés... furcsa, én, az éjjeli bagoly igyekszem éjfél előtt ágyba bújni és felkelni hajnalban... már egészen jól megy. Három hónapja gyakorlom eme foglalatosságot és bár még mindig rettentően nehezemre esik ilyen korán kikelni a jó puha ágyból, de már mosolyogva tudok elindulni... :) "Női vénám" is előtérbe került: vasárnapi vasalások, reggeli szemfestés, bevásárló szatyor a válltáska alján... :)
Sok minden történt, változott az elmúlt tél óta... de a hideg szél ugyanaz maradt és ma visszatért... hogy ráébresszen, szeretem a telet! :)