és újra itt a tél...

Mikor utoljára írtam, az arcomat pirosra csípte a hideg téli szél... igen, elég rég óta még csak nem is néztem a blogom felé... de most újra itt vagyok. Talán a hideg téli szél az, ami írásra bátorít... Ma volt az első olyan reggel, mikor a csípős, mégis frissítő tél szelét éreztem az arcomon. És le is esett Kékestetőn az első hó.
De mennyi minden történt a két szél között:
Hosszú éjszakák a számítógép előtt, hosszú nappalok a könyvárban, melyeknek gyümölcse a diploma lett. Ebben az az elmúlt tél utolsó hideg szelében még csak reménykedni sem mertem...
Munkás mindennapok kezdete, minden nap korán kelés... furcsa, én, az éjjeli bagoly igyekszem éjfél előtt ágyba bújni és felkelni hajnalban... már egészen jól megy. Három hónapja gyakorlom eme foglalatosságot és bár még mindig rettentően nehezemre esik ilyen korán kikelni a jó puha ágyból, de már mosolyogva tudok elindulni... :) "Női vénám" is előtérbe került: vasárnapi vasalások, reggeli szemfestés, bevásárló szatyor a válltáska alján... :)
Sok minden történt, változott az elmúlt tél óta... de a hideg szél ugyanaz maradt és ma visszatért... hogy ráébresszen, szeretem a telet! :)

Mégsem szeretem...

Mégsem szeretem a BKV sztrájkot, erre sikerült rájönnöm ma...
Bár ez a blog elvileg az élet napos oldaláról szól, de ezt most úgy gondolom mégis megosztom itt ezt a nem túl napos "megvilágosodást":
Bejött a tegnapi jóslatom, és tényleg duplájára nőtt a Nagy Lajos király útja és a Stadionok közötti troliút ideje, hála a buszsávot jogosan használó autósoknak. De mindez még annyira nem is probléma, hisz számítottam rá. Az sokkal jobban zavar, hogy a sztrájk ideje alatt ugyebár sehol sincs jegyellenőrzés, így bárki felszállhat bármelyik közlekedési eszközre... Már tegnap este tapasztaltam ennek hátulütőjét, amikor egy hajléktalan bácsi utazott ugyanabban a metrókocsiban, amiben én is. Csendben ült egy sarokban, és nem akart ő zavarni senkit... Csak sajnos mégis mindenki érezte, szagolta, hogy ő ott van... és hát, azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki nagyon nehezen viseli ezt a szagot... Bár egy fél metrókocsi választott el a bácsitól, hazaérve még kb. egy óráig az volt az érzésem, hogy én vagyok a szag hordozója... mintha átvettem volna... brrr... nem volt túl jó érzés... De mindegy, gondoltam, egyszer történt, túléltem. De ma reggel a trolin 4x annyi jutott az "élvezetből". Négy hajléktalan, egy trolin, húsz percen át...
Inkább bele sem gondolok, hogy ezért fizetek bérletet minden hónapban?! És még egy "jó" hír mára: holnap is folytatódik a sztrájk...

Korcsolyaidő

Azt hiszem, itt az ideje újra korcsolyába bújni. Tél van, szép tél, szóval mikor máskor, ha nem most... Már nagyon rég nem korcsolyáztam. Utoljára még oly rég Berlinben. De előtte ej de sokat is koriztunk Miskolcon. A régi jó gimis években. Minden hétvégén legalább egyszer kint voltunk és róttuk a köröket, ittuk a fincsi meleg "napközis" teákat és élveztük a telet.
Szóval itt az idő újra! Ezen a télen újra korizni kell. Úgyhogy várom a korcsolyapartnerek jelentkezését! :D

A mai bejegyzések alkotásához Nouvelle Vague biztosította a zenei aláfestést. Egy kis ízelítő belőle:
Nouvelle Vague: Dance with me

"Sztrájktörő"

Budapest, 2010. január 12., BKV sztrájk... De nálam nem áll meg az élet. :) Tény, hogy szerencsés vagyok, hisz közel van hozzám a metró, és mivel a trolik is járnak, szinte semmit sem érzek abból, hogy sztrájk van. Vagyis de. Van ülőhely a metrón, a trolin, és nem zakatol mellettem csak igen ritkásan a villamos. Nekem valahogy tetszik.
Meg hát ha menni kell, hát menni kell. Nekem pedig kellett. Munka, tanítás, stb. Szóval reggel utamra indultam, majd hazatértem, elindultam, és újra hazatértem. Mindenféle nehézség és probléma nélkül. Bár azt hiszem, holnap már nem lesz ilyen egyszerű az élet. Mivel ma egy kormányrendeletben engedélyezték az autósoknak a sztrájk idejére a buszsávok használatát... Miért rossz ez nekem? Már látom a lelki szemeim előtt, ahogy holnap reggel a stadionok előtt a buszsávban fog vesztegelni a troli 10 percet előrejutás nélkül... és a következő és az azutáni troli is... és totál felborul majd a menetrend, és nem érek majd be egyhamar a belvárosba... de sebaj, akkor sem akadályoz engem semmiben a sztrájk. Hisz minden csak elhatározás kérdése. :)

Nékem csak Budapest kell!

Ma a Nemzeti Galériában jártam Ankával. A festmények között sétálva nagyon szép volt kilesni az óriási ablakokon és a fényárban úszó Budapestet látni. Ez az élmény, és hogy olyan szuper jó időnk volt, arra sarkallt minket, hogy lesétáljunk egészen a Deák térig. Király lépcső - Clark Ádám tér - Lánchíd - Bazilika - Deák tér.
Mindig is szerettem az esti Budapestet. A kivilágított hidak, a parlament, a vár mindig jó kedvre tudnak deríteni. És most még fényesebb minden. Szeretem, ha Karácsony közeleg, mert olyankor mindig még jobban csillog a város. Az ünnepi díszkivilágítás, ha karácsonyibb hangulatot annyira nem is ad nekem, de ünnepibbet igen. Ilyenkor elegáns Buda és elegáns Pest és jó benne elegánsnak lenni. Ilynekor jó lenne leülni elegánsan az Erzsébet-híd közepén egy asztalhoz, finom bort iszogatni és csak szó nélkül nézni a várost. Ha egy kicsit melegebb lenne... De ne legyen. Akkor nem csípné a kezdődő tél friss hideg szele pirosra az arcom és talán akkor nem is élvezném ennyire a Dunán tükröződő fényeket.

Nékem csak Budapest kell - azóta is dúdolom

Egy napos szerda reggel

November végét járjuk már bőven, de valahogy az ilyenkor "illő" időjárás valahol elkeveredett hosszú útja során...

Ma reggel az ébredés is, az időjáráshoz jól passzolva, vidám, tavaszi volt. Napsugár töltötte be a szobát, és a rádióban felhangzott Mariza hangja és dalálnak nyelvtörő portugál szövege. Hát kell még ennél több, hogy jól kezdődjön a nap?! Mosolyogva indultam utamra és élveztem a napfürdőt, és a kellemes tavaszias meleg időt. A Bosnyák tér előtt elhaladva arra lettem figyelmes, hogy épp egy óriási karácsonyfát állítanak és díszítenek. Hirtelen nem is hittem a szememnek. Karácsonyfát 15 fokban, napsütésben? De igen, már itt az ideje. De hidegnek, fagynak és hónak kellene már lennie, nem?!.... De azért most mégsem bánom. Csak mosolygok és élvezem az egy napos tavaszt. :)

A mai alkotáshoz hozzájárult Mariza a következő két dallal:

Mariza - Rosa Branca (a reggeli ébresztő dal)

Mariza - Medo

Üdvözlet

Előző blogom befejezte óta nem egyszer feltört már bennem valahonnan mélyről a gondolat, hogy milyen jó is lenne újra írogatni. Ma reggel is ez történt, és elhatároztam, nekikezdek. Mivel most nincsen semmi különösebb tematikám, ami köré építem az írásaimat (az előzőektől eltérően), egyszerűen az Ébredések, észlelések címet adtam neki. Olyan apróságokat írok le, melyek lényegtelennek tűnő voltuk ellenére megmozgattak bennem valamit. Egy érzést, egy gondolatot, vagy egyszerűen csak mosolyt csaltak az arcomra. Nem vagyok egy "írástudó" alkat, de igyekszem ezeket a kicsinységeket úgy leírni majd, hogy nektek, olvasóknak is érdekes legyen. Jó szórakozást!