Ma a Nemzeti Galériában jártam Ankával. A festmények között sétálva nagyon szép volt kilesni az óriási ablakokon és a fényárban úszó Budapestet látni. Ez az élmény, és hogy olyan szuper jó időnk volt, arra sarkallt minket, hogy lesétáljunk egészen a Deák térig. Király lépcső - Clark Ádám tér - Lánchíd - Bazilika - Deák tér.
Mindig is szerettem az esti Budapestet. A kivilágított hidak, a parlament, a vár mindig jó kedvre tudnak deríteni. És most még fényesebb minden. Szeretem, ha Karácsony közeleg, mert olyankor mindig még jobban csillog a város. Az ünnepi díszkivilágítás, ha karácsonyibb hangulatot annyira nem is ad nekem, de ünnepibbet igen. Ilyenkor elegáns Buda és elegáns Pest és jó benne elegánsnak lenni. Ilynekor jó lenne leülni elegánsan az Erzsébet-híd közepén egy asztalhoz, finom bort iszogatni és csak szó nélkül nézni a várost. Ha egy kicsit melegebb lenne... De ne legyen. Akkor nem csípné a kezdődő tél friss hideg szele pirosra az arcom és talán akkor nem is élvezném ennyire a Dunán tükröződő fényeket.
Nékem csak Budapest kell - azóta is dúdolom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése