Nékem csak Budapest kell!

Ma a Nemzeti Galériában jártam Ankával. A festmények között sétálva nagyon szép volt kilesni az óriási ablakokon és a fényárban úszó Budapestet látni. Ez az élmény, és hogy olyan szuper jó időnk volt, arra sarkallt minket, hogy lesétáljunk egészen a Deák térig. Király lépcső - Clark Ádám tér - Lánchíd - Bazilika - Deák tér.
Mindig is szerettem az esti Budapestet. A kivilágított hidak, a parlament, a vár mindig jó kedvre tudnak deríteni. És most még fényesebb minden. Szeretem, ha Karácsony közeleg, mert olyankor mindig még jobban csillog a város. Az ünnepi díszkivilágítás, ha karácsonyibb hangulatot annyira nem is ad nekem, de ünnepibbet igen. Ilyenkor elegáns Buda és elegáns Pest és jó benne elegánsnak lenni. Ilynekor jó lenne leülni elegánsan az Erzsébet-híd közepén egy asztalhoz, finom bort iszogatni és csak szó nélkül nézni a várost. Ha egy kicsit melegebb lenne... De ne legyen. Akkor nem csípné a kezdődő tél friss hideg szele pirosra az arcom és talán akkor nem is élvezném ennyire a Dunán tükröződő fényeket.

Nékem csak Budapest kell - azóta is dúdolom

Egy napos szerda reggel

November végét járjuk már bőven, de valahogy az ilyenkor "illő" időjárás valahol elkeveredett hosszú útja során...

Ma reggel az ébredés is, az időjáráshoz jól passzolva, vidám, tavaszi volt. Napsugár töltötte be a szobát, és a rádióban felhangzott Mariza hangja és dalálnak nyelvtörő portugál szövege. Hát kell még ennél több, hogy jól kezdődjön a nap?! Mosolyogva indultam utamra és élveztem a napfürdőt, és a kellemes tavaszias meleg időt. A Bosnyák tér előtt elhaladva arra lettem figyelmes, hogy épp egy óriási karácsonyfát állítanak és díszítenek. Hirtelen nem is hittem a szememnek. Karácsonyfát 15 fokban, napsütésben? De igen, már itt az ideje. De hidegnek, fagynak és hónak kellene már lennie, nem?!.... De azért most mégsem bánom. Csak mosolygok és élvezem az egy napos tavaszt. :)

A mai alkotáshoz hozzájárult Mariza a következő két dallal:

Mariza - Rosa Branca (a reggeli ébresztő dal)

Mariza - Medo

Üdvözlet

Előző blogom befejezte óta nem egyszer feltört már bennem valahonnan mélyről a gondolat, hogy milyen jó is lenne újra írogatni. Ma reggel is ez történt, és elhatároztam, nekikezdek. Mivel most nincsen semmi különösebb tematikám, ami köré építem az írásaimat (az előzőektől eltérően), egyszerűen az Ébredések, észlelések címet adtam neki. Olyan apróságokat írok le, melyek lényegtelennek tűnő voltuk ellenére megmozgattak bennem valamit. Egy érzést, egy gondolatot, vagy egyszerűen csak mosolyt csaltak az arcomra. Nem vagyok egy "írástudó" alkat, de igyekszem ezeket a kicsinységeket úgy leírni majd, hogy nektek, olvasóknak is érdekes legyen. Jó szórakozást!